Hogy nem tudod mit érzel?

Fejem felett kérdőjel
AZ ÉLET erdejében tévedtem el.
Már átláttok rajtam, de nem láttok belém, én egy univerzális gondolkodóval élek, aki folyton boldogabb akar lenni, s nem érti meg, hogy ez nem igy működik, nem ilyen egyszerű, s folytatnám még tovább is van, de félbeszakit, s azt mondja hogy ez az élet szerinte, annyira egyszerű, hogy az már fáj, mégis érdekes láthatnám én is, hát persze hogy láthatnád, csak akkor ne legyél már ilyen mélységesen felületes!/hiperkarma/
Miért vagyok annyiszor
cserbenhagyva?
Miért érzem magam
folyton becsapva?
Miért látom úgy
hogy az élet egy csapda?
Miért nem jön senki
aki megnyugtatna?
Tényleg nincs senki
aki választ adna?
Kinevet.
S te csa ekkor jössz rá,hogy Becsapott.
[ ne kérdezzétek mi ez! Ez egy izé! De megtudom magyarázni hogy miért csontváz meg ezerhalott a remény - azért mert már több ezerszer meghalt , de mindíg újra éled... így jött hogy haha akkor a remény egy zombi ^^ ]
Akkor éjszaka nem értettem még. Nem tudtam miért sírok annyira...
Mostmár tudom, hogy nem akármilyen csalódás volt az,ami akkor történt. Nem votl különösebben más,mint a többi - de ezzel a szívem utolsó megmadt kis szilánkját is porrá törték.
Most mégis mosolyogva,hálával nézek vissza rá. Valami megváltozott.
Nem leszek többé szerelmes első látásra, az biztos. Lehet hogy egy jó ideig nem is leszek az...
De aki így is képes lesz megszerezni, aki megküzd az ezer lakattal melyet magamra zártam - benne biztos nem fogok csalódni.
Az űr pedig eltűnt. :) .... köszönöm neked....
Nem tudom megfogalmazni mit érzek. nincs szerelmi bánatom mert senkit sem szeretek senki sem hiányzik. Pontosabban hiányzik : valaki! DE mégsem akarok senkit....Az utolsó dolog amire szükségem van hogy megint elkezdjek reménykedni(!) és mégis szükségem van valakire.- legalábbis ezt bizonyítja bennem az ŰR ami újra visszatért.
Üdvözöllek hát régi jó barátom. A magány édes üressége mi csak szorít belülről. Sosem értettem hogy fájhat a SEMMI. érteni mostsem értem,de érzem...
idézet,amit úgy kellett kikeresnem mert írásképtelen vagyok:
tehát :
Pártalan vagyok párosok között
szívembe köd és mély csönd költözött
hívnám aki még élethez kötne
de ő hallgatni készül örökre.
//Zalán Tibor//
Olyan furcsa dolog ez.
Minden sokkal könnyebb lenne,ha csak egy dolog elnne bennünk.
Döntsd el-mondják.Egyszerű...
Mivel döntsek, kérdem én, A Szívemmel ,vagy az Agyammal?
Azthiszem én általában a szívemre hallgatok :/ Pedig..hányszor megszívtam már.
Egy srác- akit ismerek legalább annyira,hogy tudjam. Beképzelt, nulla agyszintű tahó paraszt-aki otthagy amint meglát egy újat....
És akkor a szívem,hogy -adj neki egy eséélyt..mivan ha csak tévedsz?! Ráadásul olyan jól néz ki... *-*
És még szemétkedik is,mert hiába próbálsz az eszedre hallgatni -mikor elmegy melletted a szíved gyorsabban ver.
Összejössz vele -és jéééé~~ otthagy T_T" És akkor még fáj is. Pedig a szíved tehet róla.megérdemli! Fájjon csak...
jó lezártam.többet nem fordul elő..
És akkor megint ^^ Egy másik srác :D És szív van -de ész : most nem hagyja magát....mert nem lehet.és szív újra fáj...
harcolnak.
Ész közben talál egy újat. Minden stimmel, kedves, hűséges, csak engem szeretne...Jólérzem magam vele egész jól néz ki, ha vele vagyok biztonságban érzem magam.Ész elégedett...
de a Szív dacol :/ és mindennek ellenére nem dobog.... És így minden hiába.. Mert nélküle semmit sem ér az egész.Nélküle nem megy... Legalábbis nekem nem....
Van aki beéri szerelem nélkül is.
Kíváncsi vagyok lesz-e még olyan- hogy az agyam és a szívem ugyanúgy dönt... ._.