Nem vagyok tökéletes
sebezhető vagyok.
Mert hiányzik egy ölelés
Hogy este ne a párnám szorítsam magamhoz
remélve hogy megszűnik az üresség
ami mindig ott van, valahol nagyon mélyen
de csak néha tör elő, például
Mikor a buszon vagy öt pár smárol...
Igazán lehetnének tekintettel arra,
hogy van aki szerint ez gusztustalan.
(persze csak azért mondják,mert féltékenyek.)
Meg így este... ilyenkor, mikor nincs mire gondolnom.
De bekapcsolom a tévét - és hagyom hogy megszűnjenek a gondolataim.
A párnám az egyetlen aki nem ver át.
szóval,csak ezért volt. Ezért volt az egész hidd el.Merthogy nem akarok barátot.Nics szükségem senkire. Az ember megtanul együtt élni az eféle mélyen lappangó érzésekkel. Mint ez.Mint ahogy megszoktam már azt is,hogy mindíg pofára esek- de ha lehet,most egy ideig elkerülném.A szerelem jobban fáj.mint a nem szerelem.
(:
