MIT CSINÁLTÁL?

"Tudjátok egy gond van a pillanatnak éléssel. Hogy vannak dolgok,amiket ha egyszer kimondasz, vagy megteszel,mert abban a  pillanatban azt érzed úgy a  jó, mindent visszavonhatatlanul felkavarnak."
/Én/
Csak megyek a fejem után.Ha nem lennének következményei annak amit csinálok,észre se venném mit teszek.Csak hagynám hogy hassanak rám a fények,a képek ,az illatok...azok a bizonyos pillanatok és azt tehessem ami jó. Furcsa de ép az ilyen sokat emlegetett szép dolgok tesznek tönkre. Annyira szabad vagyok,hogy az már szép lassan kapcsolat fóbiává alakult át. Mert én mindenkit szeretni akarok. Nem csak egy valakit. Persze, mióta nem éreztem már semmit... nyilván ha éreznék... de nem. Lehet,hogy ez is ennek a végtelen láncnak a része. És megint nem gondolkodok.Mert ahogy azt egyszer már írtam : "A legjobb recept a boldogsághoz,ah minél  kevesebb problémát akarsz megoldani."
Nem fognak érdekelni mások.Rohadtul önző leszek. Kihasználok mindent és mindenkit.
Na jó,persze ez azért nem menne olyan könnyen.
Tegnap este történt velem valami. Valami,ami bár álom szerű,mégis visszafordíthatatlan és valós.
Nehogy azt higgyétek nem vagyok boldog.Az vagyok... de..... annyira félek.
Nem tudom jól döntöttem -e.
Bárcsak tudhatnánk néha a jövőt.