Nekem veled a lét nem lételem,
csak félelem nélküli kényelem?
...
figyelj!
lenne itt valami!
talán, ha a gondolatokat lehetne hallani,
nem is kéne szerelmet vallani
másodpercenként,
és térdre rogyva esketni a hűséget,
meséket mondhatnál,
amikből megtudnám
ki vagy –te,
aki mindig itt vagy
de valahogy mégis- folyton hiányzol,
mint a légszomj, fojtón hiányzol!
csak most, most el ne aludj!
