Valami más. Valami megváltozott és mégse. Más vagy, már közéjük tartozol-vagy épp kiléptél közülük. Most akkor mi? Egyszerű, átlagos, és egyben félelmetes.
Gyönyörű.

Berlin felett az ég

Peter Handke: 

Mikor a gyermek gyermek volt 

mikor a gyermek gyermek volt 

karját lóbálva ment 

patak helyett bőgő nagy folyót akart, 

s e tócsa helyett a tengert 

mikor a gyermek gyermek volt 

nem tudta, hogy ő gyermek 

mindennek lelke volt még, 

s egy volt minden lélek 

mikor a gyermek gyermek volt 

semmiről nem volt véleménye 

nem volt megrögzött szokása, 

elszaladgált a helyéről, törökülésben ült, 

forgója volt a feje búbján, 

és nem grimaszolt ha fényképezték 

mikor a gyermek gyermek volt, 

ilyeneket kérdezett folyton: 

miért vagyok én én s miért nem te? 

miért vagyok én itt, és miért nem ott? 

hogy kezdődött az idő, 

s hol ér véget a tér? 

életünk ezen a földön nem csupán egy álom? 

mindaz, amit látok hallok és szagolok-nem 

csak egy világ előtti világ csalóka képe? 

tényleg létezik a gonosz, és emberek, 

akikben benn lakik a gonosz? 

hogyan lehet az, hogy én, aki én vagyok, 

mielőtt lettem nem voltam 

és hogy egyszer én, aki én vagyok 

nem leszek már az aki vagyok 

mikor a gyermek gyermek volt, 

alig ment le a torkán a spenót, 

a borsó, a tejberizs, 

most megeszi mindegyiket, 

és nem csak akkor, ha muszáj 

mikor a gyermek gyermek volt, 

egyszer idegen ágyban ébredt, 

most meg újra és újra 

sok ember tűnt neki szépnek, 

most meg csak szerencsés esetben 

látta maga előtt, milyen a paradicsom, 

most meg csak sejteni képes 

nem tudta elképzelni a semmit, 

most meg undorodik tőle 

mikor a gyermek gyermek volt, 

magával ragadta a játék, 

most belefeledkezni csak a munkába tud 

mikor a gyermek gyermek volt, 

elég volt neki, ha almát és kenyeret evett, 

mint ahogy ma is még 

a bogyók bogyóként hulltak a kezébe, 

mint ahogy ma is még 

a friss diótól érdes lett a nyelve, 

mint ahogy ma is még 

minden hegycsúcson még nagyobb hegycsúcsra vágyott, 

s minden városban egy még nagyobb város után 

jó érzés volt, mikor a fa csúcsán cseresznyéért nyúlt, 

mint ahogy ma is még 

megijedt minden idegentől, 

mint ahogy ma is még 

úgy várta az első havat, 

mint ahogy ma is még 

mikor a gyermek gyermek volt, 

egy botot lándzsaként a falnak dobott, 

s az ott rezeg ma is még

visszatérés

Rég nem írtam. Mondanám,hogy ne haragudjatok,már ha mondjuk óriási  olvasóközönségem lenne,akik megsértődhettek volna rám. :)
Nagyon sok minden történt velem,de mostanában valahogy nem érzem,hogy le kell írnom. Nem tudom,ez jó e vagy rossz?
4 hónapja van barátom,akit nagyon szeretek. Szóval depis szívszaggató versekkel és egyebekkel,ezért nem találkozhattok.
Hamarosan érettségi,totál nagy terhek vannak a vállamon és óriási kérdőjelek mindenütt. Csak hogy ne lehessek felhőtlenül boldog.
Majd még ígérem,jelentkezek.
...
szép napot annak,aki olvasott.:)

Szájon-át-léle(K)eztetés

Máshol élsz...

Te máshol élsz!
Csodára kész tenálad minden pillanat!

 

// Nem tudok beágyazni,de tessék meghallgatni : http://www.youtube.com/watch?v=fYXdwkskcCc //

Mert :
Szeretjük Szabó Balázst,
Szeretjük Pilinszkyt.

// Az életed kihűlt üveg,
csiszolt és készre alkotott,
hogy rajta át
a szép halált
szabad szemeddel láthatod,
amint a lelked ablakát
elállja minden földi fény elől,
mely megbonthatná
bensőd alkonyát.

Magadba vagy, s csupán a fák,
az áldott, ázott, őszi fák,
csupán a fák a híveid.
A híveid, s te szólsz nekik,
beszélsz nekik, s a lelkeik,
a földben álló lelkeik
megremegnek: - rossz ez itt!

A fák s a tó, az esti tó, -
A csenden át halálhajó
dudája sír a víz alól,
a holt öböl felé, hol állsz.
S a gázos, lepke-könnyű lég:
az ég, - e jelre meghasad.
Fejed fölé bohó csapat
fehér galamb ereszkedik.

Te máshol élsz!
Csodára kész tenálad minden pillanat!//

MIT CSINÁLTÁL?

"Tudjátok egy gond van a pillanatnak éléssel. Hogy vannak dolgok,amiket ha egyszer kimondasz, vagy megteszel,mert abban a  pillanatban azt érzed úgy a  jó, mindent visszavonhatatlanul felkavarnak."
/Én/
Csak megyek a fejem után.Ha nem lennének következményei annak amit csinálok,észre se venném mit teszek.Csak hagynám hogy hassanak rám a fények,a képek ,az illatok...azok a bizonyos pillanatok és azt tehessem ami jó. Furcsa de ép az ilyen sokat emlegetett szép dolgok tesznek tönkre. Annyira szabad vagyok,hogy az már szép lassan kapcsolat fóbiává alakult át. Mert én mindenkit szeretni akarok. Nem csak egy valakit. Persze, mióta nem éreztem már semmit... nyilván ha éreznék... de nem. Lehet,hogy ez is ennek a végtelen láncnak a része. És megint nem gondolkodok.Mert ahogy azt egyszer már írtam : "A legjobb recept a boldogsághoz,ah minél  kevesebb problémát akarsz megoldani."
Nem fognak érdekelni mások.Rohadtul önző leszek. Kihasználok mindent és mindenkit.
Na jó,persze ez azért nem menne olyan könnyen.
Tegnap este történt velem valami. Valami,ami bár álom szerű,mégis visszafordíthatatlan és valós.
Nehogy azt higgyétek nem vagyok boldog.Az vagyok... de..... annyira félek.
Nem tudom jól döntöttem -e.
Bárcsak tudhatnánk néha a jövőt.

Egy csésze tea, a jelenből.

Thich Nhat Hanh, a vietnami buddhista szerzetes-filozófus ír arról, hogyan élvezhetjük a legjobban, ha egy csésze finom tea kerül elénk. Az embernek tökéletesen a jelenbe kell helyezkednie, hogy maradéktalanul átélje a teában rejlő örömet. Kezünk csak a jelenben érzi a csésze kellemes melegé. Csak a jelenben élvezhetjük az illatot, az ízek harmóniáját. Ha az ember a múlton borong,vagy a jövő miatt aggodalmaskodik,teljesen lemarad a tea élvezetének élményéről. Egyszer csak azt veszi észre, hogy a csészéje üres.

Ugyanígy van az élettel is. Aki nem él tökéletesen a jelenben, mire körülnéz, már vége is az egésznek,és ő kihagyta az illatok,a harmóniák, a szépség élvezetét. Azon veszi észre magát, hogy elrohant mellette az élet.

A múlt befejeződött. Tanuljunk belőle, és engedjük el. A jövő még nem érkezett el. Készítsünk terveket, de ne fecséreljük az időt azzal, hogy aggodalmaskodunk a jövő miatt. Az aggodalom nem jár haszonnal. Ha az ember egyszer abbahagyja a búslakodást amiatt, ami már megtörtént, és nem szorong többé amiatt, ami talán sohasem történik meg, akkor képes tökéletesen belehelyezkedni a jelen pillanatba.

 Akkor kezdi el élvezni az Élet örömét.

/ Lélektársak c. könyv /

"egyedül vagyok,kicsi vagyok,félek" /Mondta a kis Vuk/

Csak félek.

Élvezem az utolsó perceket.

Tudom, mindjárt megváltozik az élet.

Majd odaadom mindenem és próbálok tenni érte, hogy sikerüljön. De megőrjít a bizonytalanság. Mit hoz a holnap? Vajon képes leszek –e harcolni? Szembeszállni a nehézségekkel.

„Képes vagyok –e rá?”

Utálom ezt. Utálok 18 lenni, utálok 12-es lenni. Mások bíznak bennem. Azt mondják, hogy menni fog, csak tenni kell érte. De én nem így érzem. Pánikba esek a szó hallatán: Érettségi.

Nem vagyok érett. Kicsi vagyok. Hagyjatok békén. Nem vagyok felkészülve.

Elefánt - November

próbálok vágni egy ablakot
úgy szivárognak a színek
hogy nem bírom egyedül
*
mint szürke szívárny a nap felé
vérzi a húrtalan hangszeren-ádoz
ki az esőnek hegedül
*
próbálok súlytalan lenni
hogy rajtam ne múljon
a cél mert a föld az egy léghajó
*
a végtelen éjnek feszülve
megszűrve az űrt ne félj
repülj hajóm repülj hajó

...

            

Csiga

Egy Csiga kúszik. 

Fel az Élet csúcsára.

Tudod... Oda a legmagasabb pontjára. Amit még nemmászott meg soha senki. 

Ahonnan mindent látni.Ahonnan minden értelmet nyer. Onnan lenézel,és látod mindenre a választ. 

-Ő meg csak kúszik.- Kitudja mióta, de nem adja fel. Ő maga a türelem. Neki nincs mit vesztenie. Nincs Semmije. Még ruhája sincs.Se szíve... Mert a helyén egy házat visel. Ez az egyetlen dolog ami fontos neki, amit mindenhová magával cipel. Még egy ilyen hosszú útra is. 

De ha eltörik- tudod,mint a mí szívünk,úgy:.- Apró darabokra. Nem látja,csak hallja,hogy reccsen és érzi hogy fáj,nagyon. Akkor tudja : itt a vég. És ha lenne vére- de neki még az sincs - akkor piros vérben fürödve szólna, halkan : "Nincs tovább. Mindenem oda. Világ teteje, nem látlak már soha!"

Majd meghalna bután, úgy,hogy semmit sem ért. - Mint minden átlagos ember.

De mi azzal nyugtatnánk magunk, hogy szebb helyre került. Olyan magasra, amiről álmodni sem mert soha.

igazságtalan

És néha nem tudsz mást mondani. Csak állsz mint egy durcás kisgyerek.
Az élet rohadtul igazságtalan!

pont.

Pontot tenni a dolgok végére,néha nehéz.
Dönteni,de úgy igazán, néha fáj.
Elveszíteni valakit, néha elviselhetetlen.

?

.

Szétesni darabokra
Sodródni az árral
Némán sírni
Csendben fájni
Nemtörődni
Nem gondolni
Lélegezni
Kifújni
Választani
Bizonytalanságban élni.

szétesve

Széthullok mint a farost
puha forgács az arcom
várom a hajnalt kisiparost
végre összeragasszon.

/Závada Péter/

döntésképtelenül.

“A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és  nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.”
Paulo Coelho

De  mit akar a sors?Honnan tudjam melyik a helyes döntés?  Igazából.. bármelyiket válasszam is, később úgyis arra mondom majd "a Sors akarta így"
Vagy ha a sors előre tudja,hogyan fogok dönteni ,akkor miért terhel azzal, hogy annyit kelljen rajta gondolkodnom. Gondoltatok már arra, "mi lett volna, ha?" . Ezek azok az utak amiket magunk mögött hagytunk, hátatfordítva , lezáratlanul.
Mint mikor egy alagút amiben eltévedtél egyszer csak ketté ágaz, és neked döntened kell. A Sors meg már ott kacag, mert tudja  előre mi lesz. De te. Te nem tudod. És csak egyhelyben állsz és rágódsz, és nem mersz elindulni. Mert tudod,hogy ez a döntés meghatározza a hátralévő életed. De aztán csak lesz valahogy. És akkor már hiába jut eszedbe : mi lett volna Ha...

Ki mondja meg ?

Mi a szerelem?
Van e szerelem?
Hány alakban létezik szerelem?
Minden szerelem,vagy csak egy szerelem van?
Létezik kisebb és nagyobb, vagy csak egy van? a legnagyobb?
Meliyk a kémia, melyik az ábránd, és mikor valódi? Valódi e egyáltalán, vagy csak képzeletünk szüleménye?
A szerelm múlandó? A szerelem örök?
Mérhetjük e máshoz, vagy a sajátunkhoz. lehet e egyáltalán Mérni? Van mértéke a szerelemnek?
A szerelem önzőség, vagy feltétel nélküli?
A szerelem értünk van, vagy azért akit szeretünk?
A szerelem kín vagy boldogság?
Szerelem e az ,ha nem szeretnek viszont?
Szerelem e az,ami átalakul?
Miért vágyik mindenki szerelemre?
Mindenki lesz szerelmes? Vagy van aki megússza?
Van aki álcázza? Tetteti? Megjátsza? Vagy csak nem tudja,hogy amit érez, az nem szerelem?
Mégis.Ki mondja meg. Ki?... Hogy mi a szerelem?

Árnyékok

Úgy volt, hogy egyszer majd látom
Az árnyékom úgy lép elém
Hogy ott áll színes ruhában
Hogy én ő vagyok ő meg én

***

Úgy volt, hogy egyszer még látlak
Árnyék vagy úgy lépsz elém
Nézed csak színes ruhában
Hogyan leszek az árnyékod én

/
Magashegyi Underground & Beck Zoli - Árnyékok /

A félelem

A félelem, hogy nem szeretek, verseng a rettegéssel, hogy nem szeretnek viszont.
Chris Greenhalgh

Néha...

A pillanatoknak élek...

A pillanatoknak élek.

Egy falevél, egy felhő,vagy a napsütés

Egy illat, egy hangulat, vagy a szédülés

Egy csók,egy mosoly vagy egy ölelés

Egy vita utáni békülés...

Ezek azok,amikbe kapaszkodok

Mert az élet nagy,és én kicsi vagyok.

Mert úgy élni,hogy megfelelj másnak

Annak a sok elvárásnak.

Hogy legyek ilyen, vagy épp olyan.

Mikor magam sem ismerem azt aki bennem van.

Jó lenne tudni,hogy mi a az a Lélek.

A lélek amivel együtt élek.

Együtt már mióta, mégsem értem

Másnak miért megy? És nekem miért nem?

Just please don't say you love me, 'cause I might not say it back..... :s

 Gabrielle Alpin - Please Don't Say You Love Me



Summer comes, Winter fades,
Here we are just the same,
We don't need pressure, don't need change,
Let's not give the game away.
I used to be an empty space,
A photograph without a face,
But with your presence and your grace,
Everything falls into place.


Just please don't say you love me,
'cause I might not say it back,
Doesn't mean my heart stopped skipping when you look at
me like that.
There's no need to worry when you see just where we're
at.
Just please don't say you love me
'cause I might not say it back.

Heavy words are hard to take,
Under pressure, precious things can break,
And how we feel is hard to fake,
So let's not give the game away.

Fools rush in.
And I've been the fool before,
This time I'm gonna slow down,
'cause I think this could be more,
The thing im looking for.

összezavarodva

Most még én vagyok a nagy kőszív.
Bocs.Tényleg Bocsánat amiért nem dobog!
Ha két csalódással ezelőtt történik ez.
... De nem.
.
Mi a bűnöm?
A bűnöm,hogy szerelmes akarok lenni,mielőtt szeretek.
Úgy látszik fordítva nekem ez nem megy.Higgyétek el,próbáltam.
Szóval,most hirtelen miért kell minden barátomnak így ellenem fordulnia?
Úgy ellenem,hogy teljesen mellém.
Barátság.? Valaki mindig többet érez.de kérlek...
Mikor tűnik fel,hogy rajtam semmi szerethető nincs?

just friends

Nem vagyok tökéletes
sebezhető vagyok.
Mert hiányzik egy ölelés
Hogy este ne a párnám szorítsam magamhoz
remélve hogy megszűnik az üresség
ami mindig ott van, valahol nagyon mélyen
de csak néha tör elő, például
Mikor a buszon vagy öt pár smárol...
Igazán lehetnének tekintettel arra,
hogy van aki szerint ez gusztustalan.
(persze csak azért mondják,mert féltékenyek.)
Meg így este... ilyenkor, mikor nincs mire gondolnom.
De bekapcsolom a tévét - és hagyom hogy megszűnjenek a gondolataim.
A párnám  az egyetlen aki nem ver át.

szóval,csak ezért volt. Ezért volt az egész hidd el.Merthogy nem akarok barátot.Nics szükségem senkire. Az ember megtanul együtt élni az eféle mélyen lappangó érzésekkel. Mint ez.Mint ahogy megszoktam már azt is,hogy mindíg pofára esek- de ha lehet,most egy ideig elkerülném.A szerelem jobban fáj.mint a nem szerelem.

(:

A kedvem

csoda :)

"Volt egyszer valaki, aki megszabta,hogy mi az a mi reális. Mi valódi és mi nem az...

Minden ami ezen a határon kívül esik azt elnevezte lehetetlennek. Ha pedig a lehetetlen valósággá válik,akkor az minden bizonnyal "csoda".

Az egyetlen bökkenő, hogy ezt midnenki elhitte neki... Márpedig csodák léteznek, és nincsenek korlátok sem... Csak hinni kell bennük. Mert minenki tud repülni,csak senki sem akar kellőképp "

f*ckyou.

Wahhahah. Nem szokásom ilyen csücsörítős bemutogatós pózerképeket csinálni,de ezúttal nem bírtam ki :)

barátság~

Annyira szeretem a barátaim! Nélkülük elvesznék! (L)

Ha fájó emlékek törnének rám,ők szép emlékeket csinálnak nekem :)

Ha egyedül érezném magam, megfogják a kezem.

AZT HOGY A VILÁG TÉNYLEG SZÉP- CSAK ŐK TUDJÁK ELHITETNI VELEM ~ !!!

Ilyenkor legalább rám jön az "ihlet".
Már ha ezt az agymenést lehet versnek mondani.
...

Repülni a fellegek közt

majd
lezuhanni  a sárba...
Kibontani a kőfalat

majd
vissza zárkózni a várba.

És ordítani belül

Hogy ne zaklass remény!

A szívem páncél védi

de nem elég kemény...

idézet tőlem

"Ilyenkor mindenhol ott vagy ... mindenhol csak téged látni, a te neved olvasni. Mint amikor az ember megismer egy új szót, és mindenhol azt hallja. Csak az nem fáj ennyire..."

Ismétlés

Az élet gyűlöl engem!
Nem tudom mással magyarázni...
Soha de soha nem jön össze. Minden ugyan úgy történik... minden ismétli magát. Igazából semmi értelme nincs annak ,hogy új bejegyzést írjak, egyszerűen csak be kéne másolni azt amit már  vagy 100szor leírtam.
Csalódás- remény- csalódás-remény... Hol fent, hol lent, de őszintén...
Ilyen rövid még sosem volt az utam a hullámvasúton.
" Pedig én kedvelem azt a lányt"
"Kit?"
"Tényleg nem érted?"
"Lehet,hogy csak direkt nem akarom,hogy leesen...."
"Miért?"
"Mert félnék,ha leesne - összetörne "
" ...Én nem hagynám,hogy összetörj...................

Miért miért miért ?
Miért hiszek még mindig?
Azt monják minden csalódásból tanulunk- de én úgylátszik nem. Én folyton ugyan azt a csalódást élem meg, egymás után. Mintha ismétlődne...

Döntés

Sosem bánhatsz meg semmit az életedben. Meg kell hoznod a döntést, és együtt kell élned vele. Függetlenül attól, helyes-e vagy helytelen, egyszerűen csak ki kell belőle hoznod a legtöbbet

Merre és hová menjek most

kérdezem magamtól és elindulok

bizonytalan léptekkel mint a vakok.

Örvénylik az idő

hullámzik a tér

s íme a megsebzett fák

kiégett házak romjai közt

merre és hová menjek most.

Kassák Lajos