Igazából, örülök,hogy van ez a blog. Mostanában újra értékeltem. Újra elkezdtem írni, csak most füzetbe. Mindegy is hová, a lényeg hogy írni kell! Az érzéseinkről, mert kincs. Mert tanít.
Ennek a blognak annyi volt a funkciója, hogy adott egy atmoszférát az írásnak, az önkifejezésnek. Egy kis sohaországot. Máshogy írok a füzetbe. Sokkal személyesebb, privátabb. Ebben a blogban az a szép, hogy titkos mégis valahol egy nyitott könyv. Itt nem történeteket meséltem, csak érzéseket. És rá kellett, hogy jöjjek ez egy kölönleges esszencia. Ilyet, csak itt lehet úgy igazán. Szóval. Itt vagyok újra, az életemnek egy nagyon új fejezetének elején és belátom, hogy igen, jó itt lenni, és örülök neki, hogy itt vagyok. Nosztalgikus, de mintha nem is lett volna olyan rég... biztonságos és inspiráló. Lássuk mi sül ki belőle.
Addig, egy szám,ami nemrég talált rám és tökéletesen ide illik, ehhez a pillanathoz. Ehhez az időutazáshoz.
Jövök még. Addig, hallgassátok ti nem létező fülek:
