Miért keresek bajt,amikor minden rendben van?
Furcsa érzések kavarognak bennem, kettő felé húz a szívem de az egyik a megszokott,elengedhetetlen a másik bizonytalan, és maga az érzés is az, talán... De mégis van.
Fájdalmat okozni magamnak már megszokott,de fájdalmat látni más szemében miattam ... Egyszerűen nem megy. Mit tehetnék? Nem megy az,hogy csak úgy nemlétezővé tegyek valós érzéseket. Elkerülni,nem beszélni róla, azt talán lehet... De megmaradnak legbelül.
Csak tudod, nem lehetsz mindenkié... A tiéd meg aztán végképp nem lehet mindenki.
"Gyere hallgasd magad ahogy elakad a szavad
csak bámulsz magad elé
most nézd meg magad ahogy lesütöd a szemedet
a végén te is látod már ó jaj
NEM LEHETSZ MINDENKIÉ ...!
ezt nem kell hogy érezd ezt meg kell hogy értsd
ezt nem kell hogy érezd ezt meg kell hogy értsd
ezt nem kell hogy érezd ezt most meg kell hogy értsd !
ti-ti-ti-ti-ti-titok
miért? miért? "
/hiperkarma/
