Egy Csiga kúszik.
Fel az Élet csúcsára.
Tudod... Oda a legmagasabb pontjára. Amit még nemmászott meg soha senki.
Ahonnan mindent látni.Ahonnan minden értelmet nyer. Onnan lenézel,és látod mindenre a választ.
-Ő meg csak kúszik.- Kitudja mióta, de nem adja fel. Ő maga a türelem. Neki nincs mit vesztenie. Nincs Semmije. Még ruhája sincs.Se szíve... Mert a helyén egy házat visel. Ez az egyetlen dolog ami fontos neki, amit mindenhová magával cipel. Még egy ilyen hosszú útra is.
De ha eltörik- tudod,mint a mí szívünk,úgy:.- Apró darabokra. Nem látja,csak hallja,hogy reccsen és érzi hogy fáj,nagyon. Akkor tudja : itt a vég. És ha lenne vére- de neki még az sincs - akkor piros vérben fürödve szólna, halkan : "Nincs tovább. Mindenem oda. Világ teteje, nem látlak már soha!"
Majd meghalna bután, úgy,hogy semmit sem ért. - Mint minden átlagos ember.
De mi azzal nyugtatnánk magunk, hogy szebb helyre került. Olyan magasra, amiről álmodni sem mert soha.
