lektársak (Csak a szeretet valóságos)Ez a könyv (bár még csak az elején tartok) arról szól hogy, a szeretteinket sosem veszítjük el,újra és újra találkozunk velük, csak más testben és életben. Mert összefűz minket a szeretet.
MINDENKÉPPEN találkozunk velük , de hogy a találkozás után mit teszünk , az már a szabad akarat tárgykörébe tartozik.
" az első kézfogásnál az érintés emlék hidat ver az idő szakadéka fölött, és megrendíti testünk minden atomját. A szemünkbe néz, és tekintetében fölfedezzük az évszázadokon át velünk élt lélektársat. Bensőnkben különös érzés támad, karunk libabőrös lesz. Jelentéktelenné válik minden, ami nem tartozik ehhez a pillanathoz.
AZ IS LEHET HOGY Ő NEM ISMER FEL , amikor végre egymásra találtunk,holott mi felismertük őt. Mi érezzük a kapcsolatot. Látjuk a lehetőséget, látjuk a közös jövőt, de ő nem. Félelemei a " józan ész", a napi gondok fátyolt vonnak lelki szemei elé, és nem engedik meg, hogy ezt a fátyolt félrehúzzuk. Ilyenkor bánkódunk, szomorkodunk, ő pedig továbbhalad élete útján. A sors keze rendkívül érzékeny.
Ha azonban egymásra ismerünk, nincs tűzhányó , mely elsöprőbb erővel tudna kitörni. Roppant energiák szabadulnak fel."
Lehet , hogy most tiszta dilisnek tartotok, de nyilván értitek , hogy ki jut mindig eszembe erről a könyvről. Persze: köztünk biztos nincs semmi csoda, meg hogy ez az egész hülyeség! De én akkor is így érzem...
És nem feltétlenül vagyok belezúgva...csak nem értem az érzéseim. Nekem az is elég lenne , hogyha a közelemben lenne,kicsit észrevenne...... és mindennél jobban szeretném megölelni ,és soha többé nem engedni el..mert nem bírom ki nélküle.
.....
