Nem tudom, ez csak úgy jött..nem hívnám versnek,inkább csak egy enyhe utánzatának.
De annyit mondhatok,hogy egy percet se gondolkoztam...csak elkezdtem gépelni,és ez lett belőle :
Megint összedől a világ
Fejem felé felhők gyűlnek
Hiába telnek hosszú évek...
Fájdalmaim nem enyhülnek
Miért szeretjük azt ki megvet
Aki eltörli arcunkról a jókedvet
Aki után csak sírni tudunk....
Nem hiszem,hogy ez a sorsunk!
És az ki észrevesz, aki szeret?
Ilyenkor mond, miért nincs velem?
Miért kell nekem napról -napra
Ennyi gonddal megküzdenem?!
Ó angyalom,fénysugaram!
Gyere,kérlek védj meg engem!
Hogy ne fázzak, ne vacogjak,
Szárnyaiddal takarj engem!
S mikor aztán, új nap virrad
Szemeidből erőt gyűjtsek.
S ez erővel az arcomra
széles mosolyt erőltessek.
***
