A pillanatoknak élek.
Egy falevél, egy felhő,vagy a napsütés
Egy illat, egy hangulat, vagy a szédülés
Egy csók,egy mosoly vagy egy ölelés
Egy vita utáni békülés...
Ezek azok,amikbe kapaszkodok
Mert az élet nagy,és én kicsi vagyok.
Mert úgy élni,hogy megfelelj másnak
Annak a sok elvárásnak.
Hogy legyek ilyen, vagy épp olyan.
Mikor magam sem ismerem azt aki bennem van.
Jó lenne tudni,hogy mi a az a Lélek.
A lélek amivel együtt élek.
Együtt már mióta, mégsem értem
Másnak miért megy? És nekem miért nem?
