A könyvtárban

 Néha megőrjít a zaj. Hogy sehol sincs CSEND
A házban a családom,az örökös veszekedés,  a kis tesóim sírása. Kimenekülök az utcára. Szirénázó tűzoltók, dudáló ideggörcsös sofőrök a közlekedési dugóban. Elmegyek a könyvtárba.
Merthogy mire tanított a nagyi?
"Psszt! A könyvtárban csendben kell lenni "
Itt ülök a gépnél.. mögöttem egy totál elmezakkant alak. lepukkant külsejű, idősebb pasas.
Lábával arrébb lökdösi a széket, mindenki őt  nézi hogy szerencsétlenkedik. a fejemet szét hasítja az a hang amit fizikai folyamatok során a szék és a kőpadló súrlódása fejt ki. Oda áll a gép elé... kezére gondosan felhúz egy nejlonzacskót, így mer csak a  billentyűkhöz nyúlni. Háromnegyed órája áll itt, össze - vissza mászkál miközben motyogva jelzi "épp ideggörcsöt kap"- mert mindenki a - seggébe mászik!!! És hogy őt hogy idegesít mindenki - engem közben annyira felidegel hogy elkezdek róla írni... de most már tényleg nem bírom tovább.Egy perc múlva belép a szomszédunk... háh! szomszéd! egy lakásban élünk voltaképpmint egy koleszban. egy a konyha, az előszoba- minden reggel "helló" "szia" nem lehet ki menni kócosan pizsiben wc-re úgy hogy ennek egy tök idegen ne egyen a szemtanúja. Nagyszerű. családi hangulat... indulok is haza ^^ már úgy hiányoznak

Rég beszéltünk...(és már sosem fogunk.)

 Rég beszéltünk. Hiányzol. Mi van veled?

küldeném e sorokat. de inkább kitörlöm - gyengeségnek tűnne. Ő  nem keresett (!!!) engem meg már úgyse érdekel...

 Furcsa látni,ahogy a dolgok csak úgy véget érnek...
Eleinte észre sem veszed, aztán hirtelen eszedbe jut. Egy képről, egy hangról,egy illatról vagy egy helyzetről. Bármiről ami felidézi azt a pillanatot "Amikor még...
Akkor hirtelen valami kis ürességet érzel, ami eddig is ott volt benned,de csak most veszed igazán észre.
Elmúlt, vége, nincs tovább. DE MIÉRT?
Aztán megrázod a fejed. Nem lehet mindig a miérteket keresni, el kell fogadni a dolgokat. Biztos nem véletlen történnek - nyugtatod magad.
A kis ürességet kipótlod valami más gondolattal, például hogy mi lesz a holnapi ebéd,és hagyod hogy az élet úgy menjen tovább mintha mi sem történt volna.

...
///(míg újra eszedbe nem jut)///

 

családi állapot: kapcsolatban.

A szőke hercegre vártam... fehér lovon,de valami egészen mást kaptam.

Valami mást, olyat amit még most sem fogtam fel. Csak úgy belecsöppentem, egyik percről a másikra.

Azt hiszem boldog vagyok. Azt hiszem nagyon szeretem őt! És valószínűleg most is nagyon hiányzik épp, de erre majd csak akkor jövök rá mikor ott leszek a karjaiban. Most még csak sejtem hogy azért vagyok ennyire rosszkedvű mert  nincs itt velem...

Furcsa... valahogy kizárom a világot. Talán félek, azért engedem el a fülem mellett ha azt mondja szerelmes belém. Mert tudom , hogy én is az vagyok,és szó sincs róla hogy  nem mutatom ki, egyszerűen csak ... nem fogom fel.

Itt ülök, és próbálom tudatosítani :) arra az érzésre gondolok amikor meglátom *-*.

... mosolygok :$