Nem tudom, ez csak úgy jött..nem hívnám versnek,inkább csak egy enyhe utánzatának.
De annyit mondhatok,hogy egy percet se gondolkoztam...csak elkezdtem gépelni,és ez lett belőle :
Megint összedől a világ
Fejem felé felhők gyűlnek
Hiába telnek hosszú évek...
Fájdalmaim nem enyhülnek
Miért szeretjük azt ki megvet
Aki eltörli arcunkról a jókedvet
Aki után csak sírni tudunk....
Nem hiszem,hogy ez a sorsunk!
És az ki észrevesz, aki szeret?
Ilyenkor mond, miért nincs velem?
Miért kell nekem napról -napra
Ennyi gonddal megküzdenem?!
Ó angyalom,fénysugaram!
Gyere,kérlek védj meg engem!
Hogy ne fázzak, ne vacogjak,
Szárnyaiddal takarj engem!
S mikor aztán, új nap virrad
Szemeidből erőt gyűjtsek.
S ez erővel az arcomra
széles mosolyt erőltessek.
***
10 megjegyzés:
Szia
szerintem nagyon szép lett :)
Joey15
:D Köszönöm....
szia
lehet hogy a következö egy héten el leszek tiltva a géptöl :( de ahogy tudok írok és nézem a blogodat :D
Joey15
kösziii :)
szia
boldog valentin napot :)
<3
Joey15
Wáhááá :D
Nemtudom mi rajta a boldog :) De köszönöm..
neked iss!!!!
tudod,olyan fura,hogy mégmindíg gondolsz rám...
sohasem tudnálak elfelejteni :)
Joey15
Hmm.... köszönöm.
De miért nem?
:D
mert ahogy te mondtad : mindenkinek jelentünk valamit... :D
Joey15
...és nekem nagyon sokat jelentesz
Megjegyzés küldése