Lassan elemészt a semmi,
Az űr hatalmas bennem,
Fájlalom.Bár azt sem tudom,
Van-e még szívem....
Annyi ember vesz körül,
Én mégis egyedül vagyok.
Hosszú, hosszú évekként
Telnek el a napok.
Nincs miért felkelnem,
Nincs miről álmodnom,
Semmilyen az éjjelem,
Semmilyen a nappalom.
S bár azt sem tudom magamról,
Élek-e vagy halok,
Egyszer azon kapom magam :
Én is semmilyen vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése