Akkor éjszaka nem értettem még. Nem tudtam miért sírok annyira...
Mostmár tudom, hogy nem akármilyen csalódás volt az,ami akkor történt. Nem votl különösebben más,mint a többi - de ezzel a szívem utolsó megmadt kis szilánkját is porrá törték.
Most mégis mosolyogva,hálával nézek vissza rá. Valami megváltozott.
Nem leszek többé szerelmes első látásra, az biztos. Lehet hogy egy jó ideig nem is leszek az...
De aki így is képes lesz megszerezni, aki megküzd az ezer lakattal melyet magamra zártam - benne biztos nem fogok csalódni.
Az űr pedig eltűnt. :) .... köszönöm neked....
1 megjegyzés:
Szép gondolatok, ám jól vigyázz, lehet, hogy lesz, de lehet, hogy nem lesz, aki mind az ezer lakattal megküzd érted, pedig igazán szeret(ett).
És ne feledd! Az ember mindig képes lesz szeretni, és mindig képes lesz megtisztulni, bármi is történt! És tudod miért? :-) Mert a szívnek nem lehet parancsolni. És akkor is szerelmes leszel, ha nem akarod. És tudd, ez a legcsodálatosabb érzés, és a beteljesületlen szerelmek, pedig csak segítenek abban, hogy jobban értékeld a beteljesültet, és abban, hogy erősebbé válj. :-)
Megjegyzés küldése