Mese

Amikor megláttam, nem koronáját néztem

Szemem szemének kék víztükrében végtelen fürdőzött.

Megbabonázott és elvarázsolt. 

Meseország kapuját, hatalmasra tárta

És előre engedett.

Bent csoda várt, melyet elképzelni sem tudtam volna azelőtt

A remény sugara sütött rám, az élet vizében lépkedtem

A madarak mind igazat énekeltek. Aztán egy kattanás.

Kattanás...

A zár hangja, "halkan nehogy meghallja"
És mikor kérdőn nézek rá, azt mondja jobb itt nekem.

De persze ő nem maradhat velem.

Engem bezár ide, ahová való vagyok.

Azóta ez a kattanás visszhangzik a fejemben.

Azóta vagyok ide bezárva.

Egyedül,

A csodák birodalmába