Ezek a kérdések visszhangzanak a fejemben nap mint nap.
Miért nem vagy őszintébb magadhoz és hozzám?
Engem féltesz?
Mert ha igen,elmondom nem kell. Én nemfélek összetörni.
Én csak repülni akarok,még ha tudom,hogy a végén le is zuhanok.
Nekem most nem kellenek ígéretek, csak érzések kellenek.
Pillanatok , amikben boldog vagyok.
És ha nem is sok mindent, de annyit tudok,hogy ez melletted könnyű.
...
Már ha nem állsz ellen. Ha nem játszol velem és zavarsz össze direkt.
Ha nem kell félnem attól,vajon mit gondolsz,vagy mit akarhatsz.
Ha a gyerekes játszmák nem fedik el teljesen a valóságot.
Kellek e neked egyáltalán, akár csak egy percre is, vagy csak unatkozol?
Miért nem vagy képes lépni? Mik a terveid?
Attól tartok nem érted:
Nekem mindegy, elfogadok bármit, csak mond már el kérlek, mert ez így nekem nem megy.
Pont ez az,amire nincs szükségem.
És ha magadat félted, nos azt is megértem. Én nem kényszerítelek semmire.
Nekem nem tartozol semmivel. Legyen bármi, elfogadom.
Súgd,vagy ordítsd. Legyen azjó vagy rossz.
Legyen veled,vagy nélküled.
Csak nyögd már ki végre.
Mert megőrülök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése