Egy igazi Sohaország

Néha, mikor nem értettem igazán önmagam, leültem és próbáltam megírni, megmagyarázni mi is ez a furcsa dolog körülöttem, amit úgy hívnak Élet. Önmagamnak meséltem mégis Nektek és mégis Senkinek. Most itt vagyok, mesélnék mert már olyan régen tettem, de nem tudok. Nem tudom elmondani Önmagamnak nem tudom elmondani Másnak... Senkinek.

Boldog vagyok. Nagyon boldog... de úgy érzem ezt senki sem értheti meg igazán.

Ami biztos, hogy Szerelmes vagyok és ami szintén biztos, hogy tán életemben először valaki ugyanúgy szeret mint én őt. És ez a közös kis titok egy olyan határtalan birodalmat épített körénk, amiben csak Én vagyok és Ő. Itt ebben a világban a Mi szabályaink uralkodnak és minden úgy működik ahogy azt mi megteremtjük. Reális? Abnormális? Nincsenek határok. Hiába írnék arról miket éltem meg vele, miket éltünk meg együtt, mert tudom, hogy csak mi érthetjük és valljuk be ez csodálatos.

Viszont mikor ő nincs itt, egyedül vagyok. Egyedül vergődök ebben a kis világban és nem értek szót senkivel... Furcsa és magányos érzés ez. Gondoljatok csak bele. Megkérdezik, hogy vagy, de nincs kedved válaszolni, mert az leírhatatlan. Kívülállónak érzem magam most, ebben a világban, hisz az én világom most összeegyeztethetetlen ezzel. Szóval kérlek titeket, és kérem Önmagam is: Ne várjatok választ, csak fogadjátok el. Sári most elköltözött, egy Igazi Sohaországba.