Néha megőrjít a zaj. Hogy sehol sincs CSEND
A házban a családom,az örökös veszekedés, a kis tesóim sírása. Kimenekülök az utcára. Szirénázó tűzoltók, dudáló ideggörcsös sofőrök a közlekedési dugóban. Elmegyek a könyvtárba.
Merthogy mire tanított a nagyi?
"Psszt! A könyvtárban csendben kell lenni "
Itt ülök a gépnél.. mögöttem egy totál elmezakkant alak. lepukkant külsejű, idősebb pasas.
Lábával arrébb lökdösi a széket, mindenki őt nézi hogy szerencsétlenkedik. a fejemet szét hasítja az a hang amit fizikai folyamatok során a szék és a kőpadló súrlódása fejt ki. Oda áll a gép elé... kezére gondosan felhúz egy nejlonzacskót, így mer csak a billentyűkhöz nyúlni. Háromnegyed órája áll itt, össze - vissza mászkál miközben motyogva jelzi "épp ideggörcsöt kap"- mert mindenki a - seggébe mászik!!! És hogy őt hogy idegesít mindenki - engem közben annyira felidegel hogy elkezdek róla írni... de most már tényleg nem bírom tovább.Egy perc múlva belép a szomszédunk... háh! szomszéd! egy lakásban élünk voltaképpmint egy koleszban. egy a konyha, az előszoba- minden reggel "helló" "szia" nem lehet ki menni kócosan pizsiben wc-re úgy hogy ennek egy tök idegen ne egyen a szemtanúja. Nagyszerű. családi hangulat... indulok is haza ^^ már úgy hiányoznak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése