A szőke hercegre vártam... fehér lovon,de valami egészen mást kaptam.
Valami mást, olyat amit még most sem fogtam fel. Csak úgy belecsöppentem, egyik percről a másikra.
Azt hiszem boldog vagyok. Azt hiszem nagyon szeretem őt! És valószínűleg most is nagyon hiányzik épp, de erre majd csak akkor jövök rá mikor ott leszek a karjaiban. Most még csak sejtem hogy azért vagyok ennyire rosszkedvű mert nincs itt velem...
Furcsa... valahogy kizárom a világot. Talán félek, azért engedem el a fülem mellett ha azt mondja szerelmes belém. Mert tudom , hogy én is az vagyok,és szó sincs róla hogy nem mutatom ki, egyszerűen csak ... nem fogom fel.
Itt ülök, és próbálom tudatosítani :) arra az érzésre gondolok amikor meglátom *-*.
... mosolygok :$
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése