Ilyenkor legalább rám jön az "ihlet".
Már ha ezt az agymenést lehet versnek mondani.
...

Repülni a fellegek közt

majd
lezuhanni  a sárba...
Kibontani a kőfalat

majd
vissza zárkózni a várba.

És ordítani belül

Hogy ne zaklass remény!

A szívem páncél védi

de nem elég kemény...